Semmi értelme, mégis milliókat költenek rá: miért imádják a férfiak az óráikat?

Semmi értelme, mégis milliókat költenek rá: miért imádják a férfiak az óráikat?
június 14. 00:04

Apróbb vihart kavart pár hete a magyar internet bilijében Rákay Philip új YouTube-műsora, a Patrióta. Kisebb részben azért, mert saját bevallása szerint is a másik P-betűs csatornát, a finoman fogalmazva kormánykritikus Partizánt koppint használja ihletforrásként, a cél pedig az, hogy a jobboldali (értsd: a kormányhoz hű) médiának is legyen egyemberes saját közéleti kibeszélőshow-ja. Ha jól értem, egy kicsit olyan akar lenni, mint John Oliver legendás This Week Tonightja (interjúnkért erre tessék!), csak humor nélkül. (Vagy lehet, hogy humoros is akar lenni, csak nem sikerül neki.)
Női magazin vagyunk, úgyhogy ez nekünk most mindegy. A nagyobb rész, amiért vihart kavart a műsor, az Rákay Philip órája. Ez ugyanis egy Rolex. Még csak nem is a műsorban bukkant fel először, hanem Rákay februári Facebook-borítóján, és oldalról látszik a szintén akkor frissült profilképén is. Erről van szó:



Hogy miért annyira érdekes egy műsorvezető órája? Hát, ez például azért, mert ahogy azt többen kiszúrták, egy viszonylag friss Sea-Dweller modellről van szó. A kép fekete-fehér, de még így is látszik, hogy a sima, fekete számlapos, egyszínű fémszíjas modellről van szó (referenciaszám: 126600), amely alsó hangon 15, de inkább 19 ezer euró, azaz öt és fél és hétmillió forint körül mozog az ára. Igaz, a Rolex árlistája szerint „csak” 11650 euró, azaz alig több, mint négymillió forint (ez látszik a honlapon is), ám a hivatalos Rolex-boltokban ezekre a modellekre a vevő társadalmi státuszától és pénzétől függően hosszú várólista van, így alakult ki az a furcsaság, hogy a nem elsőkézből vásárolt órák drágábbak, mint a boltiak, hiszen azok azonnal elvihetők.
A lényeg tehát: a nemzet megmondóembere sokmilliós svájci órában feszít a képernyőn. Hogy mit jelent ez, illetve mit üzen ezzel, azt most hagyjuk is, a karóra mint szociokulturális szimbólum, illetve hatalmi kommunikációs eszköz minimum szakdolgozat tárgyát képezhetné, ez meg, mint írtuk, egy női magazin, hálistennek. (Végképp mellékes, de e cikk írása közben jelent meg az Átlátszó tényfeltárása, amelynek szerzői kiszúrták, hogy Habony Árpád egy legalább 80, de inkább 160 milliós Patek Philippe Nautilus órával a karján vett részt egy vitorlásversenyen. A két összeg, azaz a 4-5 vs. 160 millió forint egész pontosan leképezi, hogy hol áll egymáshoz képest Rákay Philip és Habony Árpád a hatalmi ranglétrán. Szóval fontos dolgok ezek, na.) Mi most inkább azzal szeretnénk foglalkozni, hogy



mégis mi ez az egész a férfiakkal és az ő karóráikkal?!



A karórák ugyanis, ha valakinek (el nem ítélhető módon) nem tűnt volna fel, itt vannak közöttünk. (Az okosórákat most hagyjuk, ez a cikk a klasszikus kvarc- és mechanikus órákról szól.) Képtelenek voltak kiszorítani őket az okostelefonok, okoskarkötők és a fenntarthatóságról szóló szlogenek; kevesebbet adnak el belőlük, mint 20 éve, megváltozott a szerepük, azaz bizonyos értelemben még fontosabbak is, mint valaha. Pedig minden ellenük szól.
A karóra emellett igazi férfitéma maradt; ezzel nem azt akarom mondani, hogy a nők nem szerethetik és értékelhetik az órákat, hanem azt, hogy valamiért úgy alakult, hogy a karóra férfias státuszszimbólum, talán az utolsó macsó relikvia a #metoo-korszak után. Elég csak körbenézni a YouTube órás szeletében: ha fel is tűnik egy-egy nő, ők jellemzően a karóra-influenszerek (mert ilyenek is vannak) barátnői, akiket azzal szívatnak a hímek, hogy „na, bébi, találd ki, mennyibe került ez az óra!”. Az egész interneten összesen egy-két nőt találni, aki valóban ezzel foglalkozik.



De térjünk is vissza az alapkérdéshez:
Miért baromság a karóra?
Először is:
Semmi értelme
Van egy karóraügyben nagyon fontos jelenet a Spectre című James Bond-filmben. A James Bond-filmekben eleve kiemelt szerepük van az óráknak (értsd: nagyon-nagyon hangsúlyos a termékelhelyezés), Sean Connerytől (Rolex) Roger Moore-on (Seiko) át Daniel Craigig (Omega) mindig a szexista brit kémet játszó színész mutatta meg évről évre, mit kell viselnie Az Igazi Férfinak. A filmekben mindig Q, a kütyüfelelős szereli fel Bondot gépágyús Aston Martinnal, röntgenszemüveggel és flexként is működő gyűrűvel, a Spectre-ben azonban egy egyszerű (egyébként gyönyörű) Omega Seamastert ad neki, semmi mást. Amikor Bond gyanakvóan megkérdezi, hogy mégis mit tud, Q rezignáltan annyit mond:



Mutatja az időt.



Ez nagyjából az összes karórára igaz: semmi mást nem tud. Oké, a kronográfokban van stopper és még tudnak egy-két trükköt, de tényleg ennyi. Az időt márpedig az ember az okostelefonján nézi meg, nem igaz? Én a karantén alatti depresszió és ingerszegénység közepette bizony csúnyán rácsúsztam az órákra, és bár remélem, most, hogy kinyílt a világ, nagyobb izgalmak várnak, mint ez a téma, ezt a belső utazást azért egy percig sem bánom. És még én is azt mondom, hogy semmi értelmük; az egyetlen helyzet, amikor gyakorlati hasznuk van, az, hogy a biciklit tekerve is meg tudom nézni, mekkora késésben vagyok, de erre elég egy ötezer forintos Casio is.
A drága óra pontatlan, körülményes és macerás
A legpontosabb időmérő eszköz ma az okostelefon. Pontosabban bármilyen okoseszköz, amely legalább párnaponta egyszer csatlakozik az internethez és van óra alkalmazása. Pont ennyire pontosak a rádióvezérelt karórák (ezek között nagyon olcsó modelleket is találunk), utánuk rögtön a kvarcórák következnek. Természetesen kvarcszerkezet és kvarcszerkezet közt is van különbség, de még a közepesen precízek is mindössze pár másodpercet mászkálnak el havonta az atomórákhoz képest. A legkevésbé pontosak a mechanikus/automata szerkezetek, amelyeket egy spirál alakban feszülő, felhúzható rugó hajt, azaz semmilyen külső energiaforrásra nincs szükségük. Ezt a technológiát a késő középkor óta tökéletesítik, de még mindig ott tartunk, hogy akár 10-20 másodpercet is késhetnek van siethetnek naponta. A (nagyon drága) hitelesített kronométerek ennél jóval pontosabbak, de ezek esetében is másodpercekben mérhető a napi pontatlanság. Azaz



tulajdonosa örülhet, ha a drága mechanikus óráját csak hetente kell állítgatni.



Arról nem is beszélve, hogy ezeket az órákat rendszeresen fel kell húzni, kivéve, ha automaták és tényleg minden nap hordják őket. Ha kihagyunk egy-egy (hosszabb járástartalékkal bíró modellek esetében két-két) napot, állíthatjuk be őket újra. A rendszeres szervizelésről nem is szólva. Szóval tényleg kész macera az egész.
Fotó: Neményi Márton
Akkor miért hordanak órát az emberek?
A fentiekből úgy tűnhet, mintha órát hordani baromság lenne. Szó sincs erről. Azt mondtam, semmi értelme, nem azt, hogy baromság. Ahogy annyi dolognak az életben, az órák beszerzésének, birtoklásának, gondozásának és viselésének sincs semmi racionális alapja, mégis nagyszerű érzés.
Órákkal foglalkozni csodálatos és kész
Ha megkérdezel egy órabolondot, mégis mi értelme, hogy százezer, egymillió, tízmillió, százmillió forintot költött órákra (vagy akár egy szál órára), azzal kezdi majd, hogy a horológiai (tehát óratudományi) hagyomány és történelem és az óraszerkezetek iránti csodálata késztette erre. Mindkettő komoly érv, amelyet érdemes tiszteletben tartani. (Esetleg azt válaszolja, hogy „mit tudom én, kellett és kész” – ez egy őszinte és pont annyira jogos és megalapozott válasz, mint a fentiek.) Órát kézbe venni pont olyan, mint egy kortárs festményt megcsodálni: ha felszínesen nézed, csak pacákat látsz, ha a kontextust, a művész többi alkotását, a hozzá kapcsolódó történetet is ismered, és nagyjából képben vagy, mi foglalkoztatja az adott helyen és időben élő alkotókat, megtelik élettel a kép.



Órákkal ugyanez: ha nem tudod, mit nézel, egy böszme, vagy éppen kivehetetlenül apró részletekkel tarkított, ékszerszerű, értelmetlen tárgyat látsz, ami esztétikailag vagy tetszik, vagy nem – és ezzel egyébként semmi baj nincs. Ha ismered a gyártó történetét, az órák műfajait (mert vannak nekik) és azt, hogy a tervezők ezek jellegzetességeit milyen finom ötletek mentén kombinálták (sötétben világító öltönyóra? búváróra-lünetta a terepórára? szilikonszíj a többmilliós automata kronográfra? miért ne?!), máris végtelen ideig lehet csodálni őket.
Aztán ott van az óraszerkezet. Bár a mechanikus és automata (tehát pont, mint az előbbi, csak mozgás közben felhúzza saját magát) szerkezetek pontatlanok, mégis ott van bennük több évszázad emberi találékonysága, és ezt bizony csodálatos érzés érezni a csuklón, amint éppen alig hallhatóan ketyeg. Ha kézzel készült, akkor azért, ha géppel, és mégis jól működik, akkor azért. Aki már látott életében szétszerelt órát, annak nehéz elképzelnie, hogy ezeket a felfoghatatlanul apró és sok alkatrészből álló – az órasznobok körében méltán népszerű kifejezéssel élve – werkeket a fizika törvényei működtetik és nem valami svájci alkimisták által az 1700-as években felfedezett fekete mágia. Ha pedig átlátszó hátlapot is kapott az óratok, ezt a werket bármikor megcsodálhatjuk működés közben.
Az óra egy csomó mindent üzen
Leírva szörnyű közhely, de ettől még igaz: az ember egy jól (vagy rosszul) megválasztott órával többet árul el magáról, mint a frizurájával, a ruháival, a gesztusaival és a testtartásával – összesen. Ennek megfelelően érdemes felkészülni a témából. Lássunk pár példát!
Seiko Prospex búvárórák: Imádom a technológiai vívmányokat, értékelem a tárgyak történelmi kontextusát. Igazi férfinak érzem magam, vagy szeretném elhitetni másokkal, hogy annak érzem magam.
Bármilyen Hublot: Titokban fekete bőrű, keleti parti rapper szeretnék lenni.
Rolex az irodában: Fogalmam sincs, ki vagyok. Nagyon durván eladósodtam.
Rolex egy tárgyaláson (ha nem vagy minimum középvezető egy multiban): Kérlek, vegyetek komolyan! Könyörgöm!
Casio FW91: A kor csak egy szám. Fejben 17 éves vagyok. Néha indokolatlanul megnyomom a világítás gombot.
Junghans Max Bill: Minél kevesebb vonalból és görbéből áll egy tárgy (és ha már itt tartunk, ember), annál szebb. Vallásom: Bauhaus.
Bármilyen MVMT, Daniel Wellington, Daniel Klein (esetleg Fossil/Skagen): Semmit nem tudok az órákról. De tök szép, nem?
Az óragyűjtés egyáltalán nem drága
A fentiek után ez furcsán hangozhat, de tényleg így van. Pontosabban: nem feltétlenül drága. Mint láttuk, vehetünk egy darabot százmillióért (és van az a kategória, aminek ez csak az alja), de némi utánajárással, jó ízléssel és arányérzékkel menő és komolyan vehető minigyűjteményt állíthatunk össze százezer forintért is. Én tavaly nyáron több hónapos kutatómunkával, pénzügyi, esztétikai és technológiai mérlegelés, sokszoros szerelembe esés és elengedés után megvettem a világ egyik legjobb óráját – és ezt nem csak én mondom, hanem mindenki, aki ért hozzá. Erről van szó:
Fotó: Neményi Márton
Igen, ez egy 15 ezer forintos Casio A700. Csodálatos története van, lenyűgözően szép, vékony és sokoldalú. Bárhova felvehető (kivéve persze a vizet), öltönyhöz passzintva például ízléses, elegáns trollkodás lesz a vége, főleg, ha mindenki máson legalább hússzor ilyen drága óra van. Azt hiszem, ezzel ki is tárgyaltuk a témát.
Bár a fentiekből úgy tűnhet, hogy az órák csodálata csak valami szűk, meghívásos elit klub sajátja, a valóság ettől nem is állhatna távolabb, akkor sem, ha sokan az ellenkezőjét szeretnék elhitetni veled. Az óra – ezt nem szabad elfeljeteni – azért készül, hogy viseld, élvezd, gyönyörködj benne. Teljesen mindegy, hogy ötezer forintos műanyag gyerekóra, pragmatikus, mindent kibíró pilótaóra, túlárazott, rosszul összerakott, de tetszetős divatóra, vagy gyémántokkal körberakott Rolex van rajtad, senkinek, de tényleg senkinek nincs joga beszólni, vagy feletted ítélkezni a választásod miatt. Aki ilyet tesz, az nem hogy nem úriember/úrhölgy, de civilizáltnak sem nevezhető.  (Ez alól talán csak a hamisítványok kivételek, mert azokkal jó eséllyel gyerekmunkásokat kizsákmányoló bűnözőket támogat a viselője. Aki hamis órát hord, és ezzel még büszkélkedik is, azt bizony nem árt udvariasan, de határozottan helyre tenni.)
Most majdnem elbúcsúztam, de rájöttem, hogy a cikk elején pedzegetett kérdést még meg sem válaszoltuk. Szóval:
Akkor most menő Rákay Philip órája?
Igen. Akár tetszenek a Rolex órák, akár nem, a nagy múltú svájci gyár ritkán hibázik, sehol nem látni olyan tökéletes összhangját a történelemnek, a technológiai vívmányoknak, a jó értelemben vett elitizmusnak és a rigorózus, már-már elmebajosan alapos minőségellenőrzésnek, mint náluk. Rákay Philip Sea-Dwellere egy csodás óra, ami nem véletlenül kerül annyiba, amennyibe. Ha ilyen órám lenne, biztosan én is villogtatnám a YouTube-on – más kérdés, hogy nem véletlenül nincs ilyen órám.
Hogy akkor most ettől (vagy ettől függetlenül) Rákay Philip menő-e? Ez már egy másik kérdés, és nem most adunk rá választ.
További cikkek a témában



15 millió a legolcsóbb darabja: Budapesten alkot a világhírű órakészítő
Ezek most a legdivatosabb női karórák
Kvarcóra: Kamaszkorunk csipogó státuszszimbóluma
The post Semmi értelme, mégis milliókat költenek rá: miért imádják a férfiak az óráikat? first appeared on nlc.


Tovább

nlc.hu

0
0
Nézd meg az összes posztot
Hozzászólások
Ezt olvastad már?
X

Így hordd a zsákruhát, hogy ne tűnjön zs...

Így hordd a zsákruhát, hogy ne tűnjön zsáknak!
július 31. 16:49

A zsákfazonú, illetve oversize ruhadarabok egy évtizede...

Tovább

nlc.hu

0
0

Körte, alma, homokóra, oszlop, fordított...

Körte, alma, homokóra, oszlop, fordított háromszög – Így válassz fürdőruhát az alkatodhoz!
július 22. 12:29

A fürdőruháink megválasztásakor számos szempontot figyel...

Tovább

nlc.hu

0
0