Olvasás világnapja

Olvasás világnapja
2020. szeptember 9. 15:24

A tegnapi nap folyamán (Szeptember 8.-án) volt az olvasás világnapja.



Úgy vélem az irodalom egy fontos része az életünknek. A könyvek segítenek elrepíteni bennünket egy idegen világba, messze a valóságtól, ahol az unalmas hétköznapok helyett varázslatos kalandok vagy épp vérfagyaszó gyilkosságok várnak ránk. A főszereplő szemén át látva az eseményeket mi is aktív résztvevői leszünk a cselekménynek.



Ugyanakkor a könyvek nem csak szórakoztatnak, de tanítanak is minket. Megismerkedünk tökéletes és kevésbbé tökéletes kapcsolatokkal. Látjuk hibázni a szereplőket és figyelünk, hogy a saját életünkbe ne kövessünk el hasonló hibákat. Ezek a művek megtanítanak érezni, gondolkodni és kitartani. Példaképet állítanak számunkra a főhösők által és segítenek túlélni a mindennapokat.



Azonban ahhoz, hogy eme remek művek megszűlethessenek írókra is szükség van...
Sokan úgy vélik írni könnyű és bárki képes lenne rá, csak az tudja valójában mennyire nehéz is aki már próbálta. Nem elég a tehetség, de figyelni kell sok technikai és nyelvtani dologra is. Nem elég megírni egy művet egyszer de azt többször újra kell írni, hogy tökéletes legyen.



Így utólag az olvasás világ napja alkalmából és tiszteletem jeléül minden író felé aki sikeresen publikált és sikereket ért el itt hagyok egy rémálmot nyersen, átdolgozatlanul, mely még sok szépítő szobrász mozdulatra szorul ahhoz, hogy tökéletes legyen mégis a maga nyers változatában is lehet egyszerre szép és félelmetes.



/*Saját mű*/
A fák ágai a húsába vágtak a barna hajú lánynak. Izmai megfeszültek és égtek a fájdalomtól minden egyes lépésnél. Mellkasa szaporán mozgott, ahogy a levegőt kapkodta. Oldala szúrt a kimerültségtől és a már hosszú ideje tartó futástól.
De nem törődött ezekkel.
Nem érdekelte, mikor a bokrok tüskéi beleakadtak uniformisába és egy darabot hasítottak ki belőle maguknak. Nem érdekelte a bőrére tapadó ragacsos vér, kosz és izzadtság egyvelege.
Nem tudta merre tart, csak rohant előre. Az ereiben zubogó adrenalin drogként áramlott végig teste minden egyes porcikáján. A fájdalom égető érzését elnyomták az agyába toluló gondolatok és a szívében dübörgő félelem.
Az éjszaka sötétjébe burkolózót erdőt, csak a hold halovány ezüstös fénycsóvái világították meg, és még ez a kevés fény is csak nehezen jutott át a fák dús lombkoronáján.
A sötétség elnyelte a horizontot és egy kivehetetlen fekete masszává olvasztotta össze a tájat. Bár az idő egyre inkább szeszélyesé vált és a meleg napokat a csípős hűvös éjszakák váltották, a fák lombozata még csak néhány helyen öltötte magára az ősz pompázatos színeit, noha az éjszaka sötétjében ez egyáltalán nem látszott. Mégis néhány fáradt levél már lehullott az ágakról, és ezek, a száraz gallyakkal együtt, melyeket az állatok és néhány vihar tört le az őket megillető helyről, szárazan reccsentek a barna hajú lány lábai alatt.
Minden egyes lépés, az aljnövényzet zizegő hangja, egy ágyúdörrenésnek hatott az éjszaka csöndjében.
Egyedül volt.
Tudta hogy egyedül van.
Saját lépésein kívül semmit nem hallott, mégis minden egyes alkalommal megijedt, mikor egy száraz gallyra lépett vagy a fülében dübörgő szívverésén kívül meghallotta egy-egy éjszakai állat neszezését is.
A fák hatalmas, szilárd fekete robosztusként magasodtak az ég felé, a bokrok a sötétben egybeolvadva egymással és a fákkal kísértetek alakjait öltötték magukra.
A lány megbotlott.
Nem vette észre a kemény fölből előbukkanó masszív gyökeret.
Fáradt izmai megremegtek, majd egyensúlyát vesztve a földre rogyott. Felhorzsolt bőrét égették a bele fúródó növények, tenyereivel maga előtt támaszkodott, homlokáról ezüst gyöngyökként gördültek le az izzadtság cseppek.
„Fel kell állnod.” – Bíztatta magát.
Bár maga sem tudta merre tart, de azzal tisztában volt, hogy itt nem maradhat.
Minden erejét összeszedve kecmergett talpra.
Megfeszítette izmait indulásra készen, bíztatta őket, hogy ne adják fel a harcot, hogy tartsanak ki még egy kicsit, de mielőtt lábát ismételten futásra lendíthette volna, egy gally megreccsent mögötte.
Feje fájdalmasan hanyatlott hátra, fejbőre égett, ahogy a mögötte álló alak ujjai erőteljesen húzták hátra a barna fürtöket.
A hosszú, hegyes tárgy fémesen villant az éjszakában, éle könnyen szelte a puha bőrt és a lány torkába vájó égető fájdalom olyan gyorsan tűnt el, ahogy jött.
Hang nem jött ki ajkain, hiába formálta a betűket.
Sikolya néma volt, a világ elhomályosult előtte.
Érezte ahogy a meleg, ragacsos folyadék elhagyja a testét és vele együtt távozik minden ereje.
Szemeit a holdra függesztette, s tekintete ragyogása egyszerre aludt ki, az őt körülvevő világgal.
Teste mozdulatlanul hullott a kemény földre. A torkát és az avart befestő sötét nedű vérvörös patakként csillant meg a hold fényében.



Írta: Ruska Kitty


Tovább

+2
0
Nézd meg az összes posztot
Hozzászólások
Ezt olvastad már?
X

Szinasztria III.-Párkapcsolat Horoszkóp...

Szinasztria III.-Párkapcsolat Horoszkóp Összehasonlítás
2020. szeptember 23. 14:52

Szinasztria III.-Párkapcsolat Horoszkóp Összehasonlítás...

Tovább

+11
0

Szinasztria II.-Párkapcsolat Horoszkóp Ö...

Szinasztria II.-Párkapcsolat Horoszkóp Összehasonlítás
2020. szeptember 22. 14:20

Szinasztria II.-Párkapcsolat Horoszkóp Összehasonlítás M...

Tovább

+7
0